blaumann
2006. február 4., szombat
Megpróbálom folytatni. Hektikus lesz, mint az életem. De ez a filmezős dolog, kutya vacsorája. Még nem tudom, hogyan kell kezelni ezt a vagy van vagy nincs állapotot, hogyan kell megtanulni pihenni, amikor nincs, és értelmesen túlélni, amikor van, mert akkor mindig nagyon van. Igyekszem megtudni azoktól, akik már régebb óta csináljak, hogy van ez. Ha vannak megfejtések, majd közlöm.2005. május 20., péntek
(bizonyos érelemben) még őszinte ember vagyok, ordítok toporzékolok ... hogy úgy mondjam lehetelen alak vagyok.2005. április 22., péntek
mi a zene 2005-ben?2005. április 21., csütörtök
[freki]freki.tilos.hu
faces
2005. április 2., szombat
CHINART"In the Line of Flight", a második Pekingi Nemzetközi Új Média Művészeti Fesztivál
CHINA MOVIE
A kínai mozi elindult és hódít. A Hero-ban megmutatták mi köze a kalligráfiának a kardhoz. A House of Flying Daggersben megmutatták mi köze a táncnak a kardhoz. Embertelen költségvetés, gyönyörű képek. Megvettek mindent és mindenkit, akit érdemes volt: japán jellmeztervezőt, Emi Wadát (Szerelemre hangolva, 8 1/2 nő, Kurosawa álmok, Prospero könyvei, stb.), Christopher Doyle (Szerelmre hangolva, Chungking Express, stb). Ötvözték a kínai cirkuszt és a state of the art CGI-t. Nagy felmutatás megy: itt vagyunk, kínaiak vagyunk, ez a kultránk, ez a történelmünk, aki tudja csinálja utánunk.
A Flying Daggers már unalmas a Hero után, és még mennyi lesz ebből, még néhány nagy A széria, aztán tegernyi B jön majd a következő 10 éveben.
ISTEN ORSZÁGA
Haldoklik az öreg ember. Sajnálom. Miért nem hagyják, hogy tisztességben átadja lelkét az Úrnak? Hadd nyugodjon már békében!
Két ember ismerek, akinek a szülei abban a megtisztelésben részesültek, hogy a szülő jogán faragott képet készített az emberiség: Jézusnak, meg Vojtilának. Jézusnak ez életében ez még nem történt meg. Vojtila szülőfalujában, Wadowicében ott áll Anyu és Apu szobra (legalább is egy színész barátom beszámolója alapján.)
II. János Pált ábrázoló 20" kútszobor
2005. április 1., péntek
Az előzőek kiállítva a Space Art kiállításon.Köszönet Barta Gergelynek, Arthur C. Clarkenak, Czeglédy Nyinának, Dóra Tamásnak, Erőss Nikolettnek, Július Gyulának és Szemerey Samunak.
CERUZAnohorizon # 0.3
HOGYAN?
Kíséreljük meg megszüntetni az elégedetlenséget. Szálljunk le a-minden-mindennel-összefügg végtelen szellemvasútjáról. A kezelhetetlen információs overdózis hazug demokratizmusával szemben válasszunk egy szűkebbre szabott rendet. Gondolkodjunk határokon belül a határtalanságról. Tervezzünk egy rendszert, ami a tökéletesség illúzióját kelti.
REVOLÓCIÓnohorizon # 0.2
MIÉRT?
„Éltem kicsit a régi koszban,
Sejtem mi lesz a kozmoszban.”
Amorf Ördögök
A forradalmi forgatókönyvet minden nemzedék újra és újra kézbe veszi, hogy az evolúció fejezetben ismerjen magára. Fundamentalizmusára. Önzésére. Elégedetlenségére.
A könyv most épp nálunk van.
A bemocskolt kelet-európai utópia elvesztette kapcsolatát a fenséggel, dogmává lett. Differenciálatlan, gyámoltalan, horizontját vesztett felnőtt generációt hagyva hátra. Illúzióromboló hír: az amerikai álmot nem lehetett importálni. Szomorú kép: a Hortobágy végtelenjét egy elcsigázott Alien járja. Nincs értelme a javítgatásnak, a toldozgatással az egész nem reformálható meg. Nincs reformkommunizmus, se reformkapitalizmus. Csak ideiglenesség és hiányérzet.
KONZERVnohorizon # 0.1
MIT?
„A véges öntudat és a végtelen tudat ellentmondása vagyok.”
Gödel
Egy bolygó.
Egy bolygó?
Nincs semmi rajta.
Nem egy glóbus, hanem egy hatalmas henger.
Nincs lent és fent.
Nincs kelet, se nyugat.
Nincs horizont.
Nem bolygó, egy konzervbe zárt világ.
EXTÁZIS
A techno ünnep
Alig fogta fel a fül (a hangot),
máris elnémult, az itt keletkező benyomás
tüstént bensőségessé válik,
a hangok csak a lélek legmélyén
csengenek tovább, a lelket eszmei
szubjektivitásában ragadják meg.
Hegel
Éjfél körül jár, szombat este van. Két fiatal halad a város peremét szegélyező poros úton. A nyári ég kerek holdja, átsüt a felhőkön, s árnyékokat rajzol a homokba. Fák nyúlánk sziluettjei kísérik őket a dombtetőre, ahonnan homályos zaj hívogat. Egy mély, nehéz basszus, ami a rohanó szív ütemére lüktet. Természete ősi és organikus, időtlen, és mégis teljesen szintetizált. Megérkeztek a partira.
A parti egy zárójel. Hongkong lebontott negyede, Kowloon, a befalazott város, hol ezer bacchánsnőt várnál, pedig csak az egy Szent Vitus táncol és visz táncba az örökké járó motor ritmusára. A katedrál üveg burkán át vakító zenében minden csak villanás, de mindenkinek másképp. Ezen a maszkabálon mindenki maszk nélkül táncol..
Ahogy fáradságuk legyőzi extázisuk, a parti táncosai megpihentetik fejük a hangfal fémborításán, és hagyják, hogy ziháló mellkasuk a lüktető mélynyomó táncoltassa tovább. Pirkad. Az emberiség hajnala. Az őskori nap első sugaraiban az emberszabásúak egy az űr titokzatos zenéjét sugárzó, hatalmas, fekete monolitra ébrednek. Ahogy kíváncsiságuk legyőzi félelmüket, a négy millió éves majmok tapogatni, szagolgatni, simogatni, csókolgatni kezdik az ismeretlen, izgató, tökéletes tárgyat.
Ezek látszólag összefüggéstelen képek lehetnének egy parti látogató élmény foszlányai is, mely az új technológia, az új ritmusképletek, illetve az urbánus divatvilág, az új szintetikus drogok és egy új generáció találkozásából születettek. Azaz egy rave emlékei.
Rave, parti
A rave jelentése delirál, fantáziál, a francia reve, álom szóból ered. A rave kortárs urbánus fiatalok együttléte táncban és zenében. Az első raveket 1987-ben rendezték Ibizán, de már ugyanabban az évben az Egyesült Királyságban is találkozunk vele. A ’90-es években világ szerte elterjedt. Magyarországon egy 1988-as alakalmi eseménytől eltekintve ’92-től beszélhetünk ilyen rendezvényekről. Ma már a caracasi Avila egyik platójának kerti bulijától Manhattan alsó városi hatalmas szórakozó helyeiig, az indiai Goa tengerparti full moonjaiig mindenhol rendeznek partikat. Számos válfajuk létezik: a klasszikus fizetős partik mellett a mai napig él az illegál vagy free partik hagyománya, melyek ingyenesek, általában engedély nélkül, önszerveződő módon alakulnak. Popularizálódásának köszönhetően kialakultak a több napig tartó gigantikus tekniválok vagy techno fesztiválok , melyek városnyi embert képesek megmozgatni, szolidabbak a visszaérő klub estek, melyet bizonyos rendszerességgel ugyanazon a helyen rezidens dj tartanak, illetve privát partikon is találkozhatunk ezzel a zenével, kultúrával. A partikat under- és overground típusokra is feloszthatjuk a zene, az életmód popularitása, kommercializálódásai szintje alapján. A két réteg között látszólag mély szakadék húzódik, de a felszín alatt dinamikusan áramlanak lentről a földalatti kritikusokat túlélő elemek, jelenségek felfelé, ahol hamarosan divattá válnak.
Manapság a rave kifejezést szinte egyáltalán nem használjuk, mert a politika és média egy kellemetlen mellékízt kölcsönzött neki. A késő nyolcvanas évek halódó thatcheri –reagani érája minden megértés igénye nélkül a narkotikumok használatával azonosította a ravet, morális pánikot keltett , és a radikális tiltás politikáját alkalmozta. A rave helyett egyszerűen a patry, parti kifejezéssel illetjük, franciául a fete techno, azaz techno ünnep néven ismert.
Pannonhalmai Szemlében jelent meg 2005/XIII. (Erre mozogtak húsvétkor a bencések.) Hosszabban itt találod. (Tessék szolidan kezelni, mert a PSZ minden jogot fenn tart.) MESTER és MARGARITA
Embertelen érzés: fogyókúra. Gyümölcsnap. Másra sem tudsz gondolni csak valami szilárd ételre. Egy szelet kenyér vagy krumpli. Olyan ez, mint a cigiről való leszokás alkonyzónája. Minden, ami nem dohány, az fáj.
Megdöbbentő fordulat.Tegnap életem első olyan állásinterjúján voltam, ahova szeretnék elmenni dolgozni. Kint a Hajógyárin, túl a pontonhídon, ahol a Nap Hall meg a BK van, egy kis díszlettervező stúdió. Egy klasszikus szcenikus, úgy 50 körül, kis bajusszal, Tháliás hátérrel. Ebben a háttérben meg is utálta a színházat, de most visszatért a Mester&Margaritál egy kicsit hozzá.
(Voltam az egyik főpróbán megnézni a Mester&Margaritát a héten. Szász János. Nemzeti Színház. 2:40. Nayon hosszú. Érdemes megvárni a második felvonást: az látványos. A díszlet, Moszkvai metró perpektíva csalásban 20 m mélységben a színpadon, és a második felvonásban ... ezt nem mondom el, még lehet, hogy megnézed. Elég izgalmas.) Egy képzős fiatal nő volt a másik.Örökmozgó, tehetséges. Legalább is ez volt az érzésem. Szeretnék velük dolgozni.
2004. október 26., kedd
Fa képBucsúzkodásnál ugyebar, illik kikísérni a távozót. Namost, egyes vidékeken, főleg Erdélyben, igen cirkalmas faragott, festett "főbejárata" volt, a szegényebb ember hazának is. Az otthon maradókat, szó szerint faképnél hagyta a távozó.
Azért én asszem néhány retikülben hordható, kis fa képecskét azért megcsinálok, ha alkalom adtán szükség úgyhozná és nincs sehol egy árva kapu. Talán úgy lenne leginkább önazonos, ha mindez valami csinos, kicsi, de nagyfelbontású LCD device lenne, ami, ha ízlésesen össze lehet hozni, mint a Kálvin téri Tapas-ozóban a TTF-nél, faborítású lenne. Kérdés még, hogy egy fa képét ábrázoljam-e. Ezt, azonban csak japán stílben tudom elképzelni, de akkor hol marad a székely identitás!?
... még gondolkozom ezen.
2004. október 19., kedd
Programozott álmokHakim Bey utan és kicsivel Brassai előtt vagyok meghivatkozva a bibliográfiában:
Bodó Balázs: Bolyongás egy áldás nélküli térben, Cafe Babel, 2004 ősz
A három perces férfiak jövője
A lassúság megmutatja, hogyan várjunk. Világunkban, mely megőrül a sebességért, ez gyakran teljesen értelmetlennek tűnik. Ehelyett korszakunk legfőbb parancsa a várakozási idő csökkentése. A négy alapvető felület, melyeken az urbánus felhasználó érintkezik környezetével, a komputer, a város, a tv/mozi, a rádió/”pop”zene egyre gyorsabb tempót követ és követel, sarkall mind gyorsabb cselekvésre. Az interfészek hatási újabb és újabb rétegként rakódnak ránk, gerjesztik egymást és az utolsó, de legfontosabb kommunikációs felületen: a többieken, a többiekkel való viszonyunkon mutatják meg végső, nem kevéssé félelmetes arcukat.
Egy nemrégiben publikált tanulmány szerint a szélessávú internet eléréssel rendelkező felhasználók a "való életben" sokkal türelmetlenebbek másoknál. Egy távközlési szolgáltató kutatása szerint az a user, aki a gép előtt ülve szélessávú hozzáférésének köszönhetően hozzászokik a gyors történésekhez és reakciókhoz, az offline életben sem bírja a tétlenkedést. A vizsgált férfiak fele azt mondta, nem vár, ha egy weboldal lassan töltődik le. Negyven százalék nyilatkozta, hogy csupán három percig hajlandó tartani a telefont, ha éppen kapcsolják valakihez, és a kísérletben résztvevő férfiak körében öt közül csak egy vár három percnél többet abban a boltban, ahol hosszú sor állt a pult előtt. A kísérletében brit férfiak vettek részt, akiket a kutatás végeztével a cég "háromperces férfiak"-nak nevezett el.
Ezek a háromperces, agresszív kismalacok egyszerűen nem várnak. Az gondolják, hogy a tömegek büntetése ez a kilátástalan, szomorú szüttyögés, a várakozás. A várakozás a tervezés ellentéte. A tervek készítése nem más, mint részletek előrelátása, a jelen fejlődés képének előrajzolása számítások, programozás útján. De ha ezt a tervezést szélsőséges tökéletességében tekintjük, azaz minden pontosan eltervezünk, akkor nem lesz jövő. Ha minden tisztán látunk előre nem lesz értelme az életnek. Az állatok például nem terveznek, bevárják a jövőt. De nekünk mindenképpen terveket kell faragnunk, mivel ez egy alapvető tulajdonsága az emberi intelligenciának.
De akkor hogyan őrizhetjük meg a jövőt? A művészet egy lehetséges mód. A művészet egyszerre mutatja meg és rejti el a jövőt, mint a lány a Mátyás királyos mesében: hozza is meg nem is. Mert egyszerre van meg benne a várakozás és tervezés. Egyrészt láthatóvá teszi a világot, másrészt tudósít arról, ami láthatatlan marad. A művészet felhívja a figyelmet a várakozás jelentőségére, hogy a szemünket olyan dolgokra emeljük, melyeket csak akkor értünk meg, ha időt fordítunk rájuk.
A várakozásra fordított figyelem azért fontos, mert vitathatatlan, hogy komolyan érzéketlenné váltunk a láthatatlan és rejtett iránt. Itt nem ezotériára gondolok, nem is homályos értelmű spiritualitásra, vagy patetikus üzenethordozó funkcióra, hanem egyszerűen magunkkal szembeni türelemre, amivel hagyunk megszületni, vagy jobb esetben megérni egy gondolatot. Még a művészeti világban sem vagyunk tisztában azzal, hogy vannak dolgok, melyekkel csak akkor találkozhatunk, ha várunk. Sokan, akik azt állítják, hogy művészettel foglalkoznak, azok is inkább az üzlet érdekli, mint a lassússág. Csinosan kiállított tárgyakat akarnak látni, mellettük rövid leírást, melyben jelentésüket kompakt módon elmagyarázzák, hisz annyi meg annyi műtárgy van, és nincs elég idő minden egyiken átmenni részleteiben.
A mai világot a gyorsaság és az intolerancia jellemzi. Ez a korszak nem érti a várakozásban rejlő lehetőségeket, ezzel egyre jobban megfosztva magát a jövőtől. Ezért hiszem, hogy fontos a lassússág témája, ezért fontos ellenállni az ipar és piac által diktált sürgetésének.
